ÖKOTÁBOR, SZIBÉRIA – MÁR MEGINT A GYILKOS NÁCIK
július közepén oroszországi környezetvédő indíttatású és autonóm szervezetek tiltakozó tábort indítottak szibéria angarszk nevű városa mellett, melynek célja, hogy a helyiek figyelmét is fölhívva protestáljon az ide tervezett atomerőmű ellen. (oroszország egyébként különösen sok helyen érintett ebben a kérdésben, például a paksi atomhulladékot is oda szállítják, mert a kormány ellenében az egyes településeknek egyszerűen nincs szava.)
14-én a helyi hatóságok rögtön azzal indítottak, hogy 10 embert elkaptak, ujjlenyomatot vettek tőlük, megfenyegették őket, aztán letagadták a letartóztatás tényét is. a következő napokban különféle, vélhetően titkosszolgálatokhoz tartozó egyének puhatolóztak a táborozók terveit illetően, akik időközben nekifogtak a „fölvilágosító” kampánynak, szórólapok és változó utcai megjelenések segítségével. 21-én hajnalban aztán egy tucatnyi vasrudakkal, késekkel, légpisztollyal fölfegyverzett náci támadt a táborra. ismerve az oroszországi helyzetet (ahol szinte minden hónapban megölnek egy szabadelvű aktivistát és/vagy bevándorlót), a táborozók őrséget állítottak, de ez sem volt elég. az őrt álló ilja borogyenkót a nácik agyonverték, a kórházba szállítást követően belehalt sérüléseibe. további minimum három embert mindenféle törésekkel és egyéb sérülésekkel ápolnak a kórházban. a tábort fölégették, az aktivisták személyes tárgyaiból sokat elvittek. a rendőrség nem akar tudni arról, hogy angarszkban lennének náci csoportosulások, a média pedig „turistáknak” ábrázolja a táborozókat, és egyszerű „rablóknak” a támadókat, akik a rajtaütés közben végig az „antifasiszta akció” elnevezésű szerveződést szidalmazták…
mit lehet erre mondani? oroszországban köztudomásúan óriási a fasiszták száma, ez ellen a helyi „antifa” alakulatok sem igen tudnak tenni – sőt, még megvan ez a veszély is, hogy összefüggésbe hoznak bármilyen kicsit is nyilvános aktivitást az antifasiszta tevékenységgel, s ilyenkor szinte automatikus a leszámolás. hiba azt gondolnunk, hogy a szimpla antifasiszta tevékenység valaha is célt ér: amíg a tőke az úr, a vele szembeni elégedetlenségre meglesznek az elterelő mechanizmusok, s a fasiszta vagy bolsevik vagy bármely más ilyen módszerrel szemben a burzsoázia többi frakciójával összeállni öngyilkos művelet, mert ezzel csak a fönnálló mainstream mellett foglalunk állást, és kifogjuk a szelet saját vitorlánkból is.
a másik, hogy az ilyen, egy-egy részproblémára rámenő tiltakozásokat általában nem szokták tágabb összefüggésbe helyezni, s ezzel a tipikus tüneti kezelésért harcolnak. még ha nagy ritkán el is érik céljukat az ilyen akciók, akkor is csak az egész probléma egy apró szeletét sikerül – ideiglenesen – visszaszorítani (gondoljunk a zengő-tubes-satöbbi ügyekre). ha elérték a kicsiny engedményt, akkor meg jöhet az öntelt kinyújtózás, hogy „mekkora győzelem”, s a kényelmesítő tudat, hogy ennél többet aligha tehetünk.
az efféle kampányok többségénél az is alapvető hiányosság, hogy egy aktivista-hadsereg akarja megoldani azt a problémát, ami a helyiek aktív részvétele, kifejezett harca nélkül ugyanolyan távolinak tűnik, mint a kormány vagy bármely láthatatlan magasságokba emelt intézmény aktuális ügye. az a fölfogás alakul így ki, hogy egy „mindentudó” elit „tanítani” akarja az „egyszerű népet”, mintha csak jobban tudnák a tényleges érintetteknél, mi is a saját érdekük. ez a helyi munkásságban legtöbbször jogos gyanakvást ébreszt, hiszen messziről jött ember azt mond, amit akar. a naiv aktivistákban meg esetleg kialakulhat saját „beavatottságuk”, „fölsőbbrendűségük” tudata – így megmerevednek a frontok.
a fölsorolt jelenségek negatív hatásai összeadódnak, és sokszor az eredmény az elszigeteltség. a zöldek és a velük rokon eszmeiséggel tevékenykedők hajlamosak az elvont fontosságú dolgokból kiindulni: nem foglalkoznak azzal, ami a munkásosztályt mindennapjaiban foglalkoztatja, s ha mégis, úgy nem rakják össze a sokféle látszólag különálló jelenséget azzá a totalitássá, ami az egész bolygót tönkreteszi, a tőke mindent fölfaló, öncélú étvágyává.
mindez természetesen nem csökkenti a nácik aljasságát, akik alig leplezett állami falazás mellett tehetik tovább a „dolgukat”. a helyzet igen súlyos oroszországban, s bár a hivatalos demokratikus színjáték szabályai szerint a nacionalista, hatalommániás putyinnak ez az utolsó kormányciklusa, ne legyenek illúzióink. könnyen lehet, hogy az időlegesen elvesztett birodalmi státusz restaurálására, azaz a piacok biztosítása érdekében nemsokára állami méretekben is föltámad a náci ideológia – ezúttal keletről…
…ÉS MÉG MINDIG A GONOSZ NÁCIK
július 25.
július 23-án bent angarszk városában támadt öt neonáci három antifasiszta aktivistára, miután „óva intették” őket, nehogy a két nappal korábbi, föntebb részletezett ügyben elfogott támadókra valljanak.
ugyanaznap irkutszkban, a régió székhelyén egy másik antifasisztát vertek meg a nácik. ugyanott egy másik csetepatéban 15 kopasz féreg támadt fiatalokra gázpisztollyal. egy fiatal lány megsérült. nem tisztázott, volt-e kapcsolat az angarszki balhéval.
vlagyivosztokban meg „lövöldözés” volt egy koncert után, amelynek bevételét a 21-én megölt ilja temetésére ajánlották föl.
24-én angarszkban engedély nélküli tüntetés címén letartóztattak két aktivistát, a protesttábor egész fölszerelését lefoglalta a rendőrség. eléggé buktára áll a dolog, bár aktivistáék azt mondták, hétfőn (ma) újrakezdik. hááát…
(adalék: június 22-én moszkvában orosz nácik és kaukázusi fiatalok nagy tömegben összeverekedtek, és órákig tartó csatába bonyolódtak. az orosz szélsőjobbnak amúgy is kedvelt célpontjai a kaukázusból származók, örmények, csecsenek, oszétok, azerbajdzsánok, stb., akik most engedtek is a provokációnak.)
LENGYEL AKTIVISTÁK KAPNAK A… FEJÜKRE
két krakkói anarchistát meghívtak egy fesztiválra krasnystawba, hogy terjesszenek mindenféle irodalmat. jöttek a rendőrök, jól elverték őket, egyiküket szexuálisan is molesztálták, aztán később azt hazudták, hogy a pórul járt aktivisták egymást verték meg. mit lehet tenni? vállaljunk szolidaritást velük és a szerencsétlen iksz zsanettel: vágjuk le a rendőrök faszát.
HELSINKI: A TELAKKAKATU 6 FOGLALTHÁZ VÉGE
június 28-án a rendőrség kiürítette az ugyanazon hó 16-án befoglalt, tehát alig 2 hétig tartott squatot. ez már legalább a negyedik próbálkozás volt, hogy új social centert alakítsanak ki a finn fővárosban – először a katajanokka kerületben foglaltak el egy házat, majd annak kiürítése után további ideiglenes foglalgatások és utcai demonstrációk zajlottak. múlt évben mindkét korábbi ház szomorú véget ért: a siperia leégett, míg a vuoritalo számára a városi bürokraták vállalhatatlan föltételeket szabtak, ezért el kellett hagyniuk a helyet.
aktuális infók: http://q-olio.net/valtaus/
BELGIUM: ELÉGEDETLENSÉG AZ OPEL GYÁRBAN
a vezetőségi átszervezésnek köszönhetően az opel belga gyárában egy sor munkabeszüntetésre került sor nemrég.
a general motors tulajdonában álló cégnél az első sztrájk június 15-én kezdődött, mikor az éjszakai műszakos munkások otthagyták a munkát, tiltakozásul amiatt, hogy a menedzsment nem hajlandó válaszolni az átszervezésre vonatkozó kérdésekre. a sztrájk 18-áig tartott.
július elsején a gyárat lezárták, miután a délelőtti műszak is kivonult, hogy így tiltakozzon az átszervezés ellen, amelynek hatásaképpen mintegy 2300 állás szűnne meg. habár a délutáni műszak hajlandó lett volna munkába állni, a gyárkapuk zárva maradtak, mivel a szállítók nem fejezték be a vadsztrájkot.
a rákövetkező két hétben kb. 400 munkás, főleg szakmunkástanulók és időszaki munkások, veszíti el munkáját. az igazgatóság beleegyezett, hogy valamennyi végkielégítést fizet mindenkinek, azoknak is, akik egy évnél rövidebb ideje álltak alkalmazásban. a leépítés főleg az éjszakai műszakot érinti, bár a vezetőség ígérete szerint megmarad egy éjszakai műszak.
a végkielégítések összege 144’000 euróig mehet, bár a munkások legtöbbje nyilvánvalóan sokkal kevesebbet fog kapni. 1160-an idő előtti nyugdíjazásukat kérik, ennek keretében az utolsó rendszeres fizetésük 82-89%-át kaphatják. a volvo gand korábbi főnöke, peter leyman „erkölcstelennek” nyilvánította a kifizetéseket, a belga cégszövetség pedig „aggasztónak”. a munkások és a szakszervezetek erre dühösen reagáltak.
július 5-én az esti műszak is kivonult a fizetésük rendszertelenségére hivatkozva. eleinte tisztázatlan volt, hogy ez a lépés kihat-e a többi műszakra is, de három óra múlva a munkások elfogadták a vezetőség garanciáit, hogy „minden hibát kivizsgálnak”, és visszamentek dolgozni.
ABINGDON VADSZTRÁJKJA NYOMÁN FOLYTATÓDIK AZ OXFORDI POSTÁSSZTRÁJK
az „oxford mail” c. újság tudósítása szerint milliónyi postai küldemény maradt kézbesítetlenül a királyi posta 500 dolgozójának vadsztrájkja miatt, amely napokig tartott.
a cowley-i válogató részleg alkalmazottai részt vesznek a steven gill postai munkás és szakszervezeti megbízott fölfüggesztése körül kirobbant vitában. a sztrájkolók szerint a fölfüggesztés teljesen ok nélkül történt. a királyi posta közleménye szerint egy másik alkalmazottat is fölfüggesztettek. a távközlési dolgozók szakszervezetének képviselője és a posta igazgatói közti találkozó patthelyzettel végződött.
a szakszervezeti bizalmi szerint a vezetőség lépései igen ellentmondásosak. két munkást fölfüggesztettek anélkül, hogy bármi indoklást adtak volna.
július 19-én inges, nyakkendős menedzserek vezették a postai járgányokat. az oxford mail úgy értesült, hogy más részlegekről is odarendelték a felügyelőket, hogy valahogy ledolgozzák a hátrányt. (ezt de jó lett volna látni…)
a c.w.u. (távközlési dolgozók szakszervezete) helyi képviselője ugyanaznap a sztrájk nem hivatalos voltára hivatkozva visszaszólította a munkába a sztrájkolókat. a hivatalos formula szerint a szakszervezetben meg kell szavazni az akciót, majd hét nap várakozási idő következik. a munkások ezzel szemben az addigi gyakorlat folytatása mellett döntöttek. a cég szóvivője sajnálkozását fejezte ki, hogy a szakszervezet nem elég hévvel igyekszik visszafogni a munkások szolidaritását.
egy másik ügy: az abingdoni postahivatalban 80 munkás hagyta ott a munkát 19-én reggel, miután egyiküket szintén föl akarták függeszteni, mert nem akarta elvállalni a fizetés nélküli túlórát. a szakszervezeti képviselők és a menedzserek közti egyeztetés után visszaállt az eredeti állapot. a posta szóvivője úgy nyilatkozott, hogy mindenki meg fogja kapni a túlórapénzét. hát, ha valami, akkor ez a jelenség ismerős lehet a magyarországi munkásoknak is: túlóra igen, pénz… talán. csak mintha nem lennének olyan „bátrak”, mint angliai osztályostársaik.
BOLÍVIA: BÁNYÁSZOK A TÖRVÉNYÉRT KÖNYÖRÖGNEK
július 3-án bolívia legnagyobb bauxitbányájának munkásai úteltorlaszolós tiltakozásba és sztrájkba kezdtek. követelésük, hogy a kormány törvényben biztosítsa az állami bányászati társaság, a comibol kizárólagos hozzáférési jogát a huanuni bányához. múlt év végén legalább 16 ember halt meg, mikor versengő bányászok összecsaptak az ásványkincsek birtoklásáért. az öldöklést követően evo morales baloldali elnök rendeletben a comibolnak utalta a területet, de úgy tűnik, ez nem volt elég – a bányászok most a befektetések növelését és a fosztogatók elleni kemény föllépést követelik.
ez így elolvasva amolyan rókafogta csuka-históriának tűnik. a rövid hír alapján csak arra tudunk gondolni, hogy munkások egy csoportja igyekszik magának kiverekedni a rabszolgaság-monopóliumot a többi hasonló csoporttal szemben, mindehhez a „balos” kormány segítségét kérve. nem túl biztató kilátás.
BULGÁRIA: DÜHÖS BÁNYÁSZOK MEGINT LEZÁRJÁK A FŐUTAT
július 5.
a marica isztok bánya tiltakozó munkásai a július 4-i, rendőrséggel való összecsapásoktól nem eltántorodva 5-én ismét megkísérelték eltorlaszolni a russze és szvilengrád városok közti utat.
a zsaruk persze már előbb ott voltak a helyszínen, így a független bulgáriai szakszervezeti szövetség helyi vezetője.
lehetséges, hogy a bányászok effektív sztrájkot kezdenek két héten belül, mondta ugyanezen szakszervezeti szövetség országos sztrájkbizottságának vezetője.
a negyedikei összecsapásokban három bányász szenvedett sérüléseket a könnygáztól, két rendőr pedig súlyosan megsérült, mikor 600 tüntető munkás csatázott a fakabátokkal vagy 6 km-re a torlasz tervezett helyszínétől. a bányászok céges munkabuszokon tartottak a helyszín felé, mikor megállították őket a rendőrök, és leszállították őket.
a tüntetők követelései: a szociális kiadásokra kivetett jövedelemadó eltörlése és a munka-kategóriák megváltoztatása. amíg a kormány nem felel követeléseikre, minden reggel egyórás úteltorlaszolást terveznek.
Utolsó kommentek