OROSZORSZÁG: SZTRÁJKMORZSÁK

oroszország legnagyobb autógyártója, a lada bölcsője az avtovaz cég. ennek togliatti gyárában tartottak augusztus elsején egy apró sztrájkot a jedinsztvo független szakszervezet buzdítására mintegy 150-600-an (különböző becslések mást mondanak), azzal a követeléssel, hogy emeljék föl béreiket a jelenlegi 15’000 rubelről 25’000-re, azaz 1000 dollárnak megfelelő összegre. pénzügyi elemzők szerint ez egy autó árában 200 dollárnyi emelkedést hozna magával, ami hátrányos helyzetbe hozná a céget, így semmiképp sem engedhetnek. (ez aztán a klasszikus érvelés!) az avtovaz 2005 óta a rozoboronexport nevű cég tulajdona, vannak benne general motors érdekeltségek is, és a renault-val folyamatban vannak a tárgyalások. lehet, hogy a lemaradó céget oleg deripaszka üzletember fogja megvenni, aki várhatóan nyugati mintára szervezi át.

a rövidke munkabeszüntetést megelőző este az egyik szakszervezeti tisztviselőt bekísérte a rendőrség, nem tudni, miért. a szakszervezet vezetői nyilatkozatokban utaltak arra, hogy a cég áll sorozatos zaklatásuk hátterében. a sztrájk “rendben” zajlott: munkások százai tanakodtak azon, hogy csatlakozzanak-e, ám – vélhetően az erős biztonsági és rendőri jelenlétnek köszönhetően – végül az említett pár száz maradt a létszám. másnap kitudódott a cég azon szándéka, hogy egy szakszervezetis embert ki akarnak rúgni, mert “megsértette a munkaügyi törvényt”. a szakszervezet képviselője szerint a jedinsztvo ezt nem fogja annyiban hagyni, illetve újabb sztrájkot terveznek hamarosan. az orosz munkaügyi törvény egyébként olyan körmönfontan van megfogalmazva, hogy bármilyen sztrájkot gyakorlatilag illegálissá nyilvánít (e tekintetben a bolsevik törvénykezés egyenes leszármazottja). ez véleményünk szerint még előnyös is lehet: nyilvánvalóvá teheti a szembenállást, és eltökéltebbé a munkásokat – nem utolsósorban a tudatosan vállalt illegalitás irányába, ami az egyik első komoly lépés az illúziók lépcsőzetes föladásának folyamatában.

a jedinsztvo szakszervezet az avtovaz 108’000 munkása közül mindössze 1500-at tömörít. 1994-ben és 2000-ben már részt vettek hasonló bérvitákban. ez év elején pedig a ford dolgozóival rokonszenvezve sztrájkoltak. míg azonban a jedinsztvo afféle „belevaló” szervezet, a nemzetközi szakszervezeti szövetség oroszországi képviselője szerint manapság az egész oroszországi munkásmozgalom is föllendülőben van, ironikus módon a „javuló gazdasági föltételeknek” köszönhetően.
a jedinsztvo képviselője úgy gondolja, amint a gazdasági viszonyok tovább fejlődnek a „kapitalista” irányba, vagy elhalnak a szakszervezetek, vagy megerősödnek.

ALBÁNIA: INTÉZMÉNYEK TUSÁJA

augusztus 3.

ÉSZAK-ANGLIÁRA IS ÁTTERJEDTEK A POSTÁS-VADSZTRÁJKOK

augusztus 3.

a királyi postánál glasgowban kezdődött vadsztrájkhullám egész skócián végigsöpört, aztán augusztus 3-ával véget ért.

liverpoolban a menedzserek hozták a szétválogatandó postát az épületbe, a munkások meg megtagadták a teherautóból való kirakodást. a lengyel ideiglenes munkások is támogatták a dolgot, nem voltak hajlandóak sztrájktörésre, ehelyett inkább kocsmába mentek.

newcastle-be irányították át a glasgowban földolgozatlan maradt anyagot, és amikor egy szakszervezetis kezébe akadt, ő nem volt hajlandó hozzányúlni. a főnöke erre fölfüggesztette, és kikísérte a helyszínről, kétszáz munkás meg ment utánuk. az éjszakai műszak kívül rekesztette a másnap reggelit, akik aztán ugyanúgy tettek a következő éjszakai váltással, végül menedzserék visszavonták az eljárást. 2-án visszaállt a munka rendje.

chesterben 2-án reggel hétkor szüntette be a munkát az egész postahivatal, amikor három sofőr nem volt hajlandó átvágni a blokádon. 3-án reggel négykor azonban ismét munkába álltak.

hartlepool: miután egy munkás lefényképezett egy menedzsert, amint éppen el akarta fűrészelni a kapukat lezáró láncot, az igazgatóság megfenyegette őt – ezután, reggel 8 körül az egész személyzet otthagyta a munkahelyet. a szakszervezetisek végül megegyeztek a vezetőséggel, hogy nem lesz eljárás a megfenyegetett munkás ellen, és így másnap reggel fölvették a munkát.

augusztus 8-án újabb 500 munkás vonult ki a munkahelyről afölötti tiltakozásul, hogy a cégen belül átcsoportosítják a sztrájk hangadóit. a kommunikációs dolgozók szakszervezete mossa kezeit, sőt meggyőzte a munkásokat: álljanak ismét munkába. a főnökség nagylelkűen beleegyezett, hogy nem csak a hangadókat, hanem más dolgozókat is átvezényelnek velük együtt (tehát elszigeteltségük részleges lesz). a feszültség azonban magasra csapott, amikor arról kezdtek beszélni, hogy fizetés nélküli túlórát várnak el, amelynek keretében a sztrájkban fölhalmozott hátrányt kellene ledolgozni – azaz sztrájktörést várnak el, méghozzá a munkások saját akciójával szemben, kifizetetlenül! megváltoztatták a munkaidő kezdetét és végét is. a szakszervezet képviseője szerint a munkások kihordanák a kézbesítetlen küldeményeket, de csak ha kifizetik nekik a munkát.

10-én a szakszervezet és a cég vezetősége bejelentette, hogy a tárgyalások 3 hetes időtartamára fölfüggesztik a sztrájkot. a nem hivatalos akciók várhatóan folytatódnak.

a posta közben arra készül, hogy eladjon egy 70 millió font értékű postahivatalokból és válogatóüzemekből álló együttest.

NAMÍBIA: “VADULNAK” A BÁNYÁSZOK

augusztus 2.

kb. 200 munkás kezdett vadsztrájkba, hogy tiltakozzon egy szakszervezeti vezető elbocsátása ellen, és ezzel leállították az exxaro osh pinah cink- és ólombányát. eltorlaszolták a bánya főbejáratát, és azt ígérték, hogy addig nem hagyják abba a sztrájkot, amíg a cég vissza nem veszi petrus amakalit, a namíbiai bányász-szakszervezet helyi elnökét. kiegészítésül követelik az ügyvezető igazgató, christo apeling azonnali eltávolítását is. a munkások által készített plakátok szerint ez a figura “egy diktátor, akit le kell csukni”. a vezetőség nem enged, utolsó hírek szerint patthelyzet van, elsejéig nem kezdődött hivatalos tárgyalás.

a rosh pinah bánya évente mintegy 70’000 tonna cinkkoncentrátumot és 28’000 tonna ólmot termel. a cinket a zincor társaság elektrolitikus finomítójába küldik földolgozásra a dél-afrikai springsbe.

ALGÉRIA: A MITTAL ACÉLMŰVEK KÉNYSZERPIHENŐN

augusztus 3.

1200 munkás tervezett kirúgása miatt országszerte 8000 proli kezdett nem-intézményesített sztrájkba. a helyi üzemvezetőségekkel a központi menedzsment alá akart íratni bizonyos papírokat arról, hogy “önként” távoznak.

annaba pont bouchet, el hadzsar, husszein dej, réghaïa, blida, kszar el bukhari, oran, el khroub et skikda munkásai mind csatlakoztak, s a kikötőktől egészen az öntödékig semmi sem működik. a követelések azonban a szakszervezet és a cégvezetés közti megegyezés igénylésére szorítkoznak, mely szerint a szeptemberben indítani tervezett kirúgáshullámból ne legyen semmi.

az el-hedzsari üzemben a vezetőséget és a szakszervezetiseket lényegében bezárták irodáikba, hogy egyezkedjenek.

mióta a mittal társaság átvette a cégcsoportot 2001-ben, a létszámot 14 ezerről 8 ezerre csökkentették. a tervek szerint 2008-ra 4800-ra zsugorodik. a munkások eltökéltek, abban, hogy ezt nem fogják hagyni, bár egy szakszervezetis elmondása szerint a cégvezérek úgy viselkednek, mintha már birtokukban volnának a szükséges kormánygaranciák.

a közeli gázvezeték munkásai eközben a hír megírásakor már öt hét óta sztrájkoltak…

augusztus 1.

a német szövetségi bűnügyi hivatal hét ember ellen kezdett eljárást, akiket azzal gyanúsítanak, hogy az ún. militante gruppe (m.g.) tagjaiként részt vettek 2001-től kezdődően rendőrségi és katonai járművek előre elkészített fölgyújtásában berlinben, brandenburg és szász-anhalt tartományokban.

a berlini “vörös antikváriumot” július 31-én zárás előtt “látogatta meg” a tartományi hatóság, átkutatták a boltot, lefoglalták a számítógépek merevlemezeit. az eljárás a btk 129a paragrafusa (terrorista szervezkedés gyanúja) nyomán indult. egy embert előző éjjel elfogtak brandenburgban, akit egy ottani katonai járművek elleni gyújtogatásos merénylet kísérletével vádolnak. az akció nem járt sikerrel: a tüzet eloltották az odasiető zsaruk, mielőtt ténylegesen átterjedt volna a kocsikra.

négy gyanúsítottat helikopteren karlsruhéba szállítottak, és gyorsított eljárás keretében perbe fogtak. a nyomozás során legalább hat magánlakást kutattak át, egyet lipcsében, a többit berlinben.

az ez előtti legutóbbi m.g.-nek tulajdonított akció két berlini rendőrjárgány fölgyújtása volt május 18-án – azóta élénkült a hatóságok érdeklődése, különös tekintettel a június eleji g8-csúcstalálkozó környéki hisztériára, amikor is számos balos kezdeményezés vált razzia tárgyává. a nyomozás akkor semmit sem tudott kideríteni.

a frissen letartóztatottak 35-46 évesek, egyiküket pusztán annak alapján vádolják, hogy titkon rendszeresen találkozott az egyik másikkal. ez intő jel kell legyen mindenkinek, aki a világ megváltozásának elősegítésén töri a fejét…

csak a 2006-os évben nyolc akciója volt a m.g.-nek, köztük a berlin-tempelhofi rendőrfőkapitányság fölgyújtása.

július 21.

a türingiában található nordhausen városkában 135 munkás befoglalta a bezárás előtt álló bike systems nevű bicikligyártó üzemet július 10-én. tiltakozásuk kifejezetten a bezárás ellen irányul, és folytatnák a munkát. a helyiek nagymértékben támogatják az akciót, tettekkel, kajával, stb.

a 4000 munkást foglalkoztató ifa-üzemből a rendszerváltozás után mindössze a 145 fős kerékpárgyártó részleg maradt meg. többszöri tulajdonosváltás után 2005 végén a lone star nevű pénzügyi befektető cég vette át, a szászországbeli neukirchben működő üzemmel egyetemben, amelyet időközben 2006 decemberében ellenállás nélkül be is zártak. nordhausenben maradt 135 állandó és kb. 160 kölcsönzött munkás. A lone star a m.i.f.a. nevű konkurrens cégben is érdekelt.

június végéig a munkások – akik önmagukat mint “egy nagy családot” határozzák meg – mindenben alávetették magukat a vezetőség követelményeinek: lemondtak az év végi jutalomról, tíz órákat dolgoztak, stb. csak akkor borult ki a bili, amikor a cég közölte, hogy még fölmondási határidőig szóló béreket sem fogják tudni kifizetni.

azóta már megjelentek a politika hiénái is, hogy kihasználják a fotózkodási és egyéb karrierlehetőségeket, ám némi szóbeli sajnálkozásnál és felelősség-elhárításnál nem futotta többre.

nordhausen leginkább pálinkájáról ismert, egyéb ipara nemigen van. ha az üzemet bezárják, a munkások nehezen találnak újabb megélhetési forrást. ebből a szempontból teljesen érthető a megmozdulás tartalma, bár nem hallgathatunk el néhány általánosságra törő kritikai észrevételt.

jelen foglalási akciónak a munkahelyek megtartása a célja, vagy ha az sem megy, “kielégítő megoldás” elérése – így szállnak egyre lejjebb az igények. mi több, a munkások az “amerikai” befektetőcéget kárhoztatják, antiimperialista felhangokkal, innen nem kell sok, hogy a “helyi büszkeség” és egyfajta kimondatlan nacionalizmus kerüljön előtérbe. ez az, ami annyira jellemző az újabbkori reformista mozgalmakra (globalizáció-kritikusok, zöldek, stb.), és ettől is lehetséges, hogy ezek a (mégoly implicit tartalmú) jelszavak kedvező fogadtatásra találnak a jobboldalon is – elég, ha a magyarországi helyzetre gondolunk, ahol a globalizáció balos-liberálisként jelenik meg a köztudatban a tőke “internacionalizmusa” és a “baloldali” pártburzsoázia szabadkereskedelem-pártisága nyomán, míg a kapitalizmus legújabb fázisára, a neoliberális ámokfutásra adott “kritikus” válaszok a burzsoá ideológusok konzervatívoktól egészen a nácikig terjedő spektrumának monopóliumát képezik.

a németországi helyzet azért más, hiszen ott a kritikai baloldal is erős, viszont lényegét tekintve még mindig reformista (azaz a polgárság baloldala), nem a kapitalizmus totalitásával helyezkedik szembe, hanem annak egy-egy, általában összefüggéseiből kiemelt vonásával (mint amilyen a neoliberális globalizáció, amely a tőkés rendnek pusztán logikailag a sorban következő állomása, s egyedül ellene küzdeni olyan, mint az ellen tiltakozni, hogy a gumilabda, ha már leesni képes, vissza is pattanjon).

az ehhez hasonló próbálkozásokat a kritikai baloldal persze ugyanúgy támogatja, mint a (jórészt konzervatív/kispolgári érzelmű) kisvárosi lakosság. az efféle “ellenállásnak” megvan a maga kultúrája és többé-kevésbé kiszámítható forgatókönyvei is. a jelenségben az az igen lelombozó, hogy egy-egy ilyen akciót az “ellenállás” elérhető maximumának szoktak tekinteni – ez összefügg a lokalitás-mániával és a nemzetközi perspektívák hiányával, illetve például jelen esetben a megszokott ketrec védelmezésével, ami már kiterjedtebb és jóval radikálisabb megmozdulásokban is gátat vetett a forradalmi erő kiteljesülésének.

mivel ez a helyzet korántsem nevezhető egyedülállónak, érdemes volna levonni a következtetést: fölkészülés, előre megszerveződés nélkül várhatóan ugyanilyen kiszolgáltatottak maradunk, mint ez a néhány munkás, és ugyanígy a(z elkésett) védekező taktika csapdájába esünk. bizonyosan másképp nézne ki a helyzet akár csak a munkahely megtartásának szempontjából is, ha például a többi bicikligyáregység dolgozói aktív szolidaritást vállalnának a nordhauseniekkel. ehhez sok-sok előzetes egyeztetés, találkozás, szervezés szükséges. ám nem kell itt megállni: egy dolog az érdekvédelem (ami persze nem elhanyagolható a munka igája alatti mindennapi körülményeinkre nézve), és egy másik, minőségileg fejlettebb dolog saját életünk nyomorúságának és ennélfogva az osztályérdek lényegi egységének fölismerése – amiből egyenesen következik alávetettségünk, tehetetlenségünk, elidegenedésünk elméleti és gyakorlati megtámadása.