MAHALLA: ÚJABB KÖNNYFAKASZTÓ TÖRTÉNET
szept. 23.
a kairótól északra fekvő ghazl el-mahalla textilgyár tízezer munkása sztrájkba kezd, és számuk pár óra múlva 15’000-re rúg. a gyárban a három műszakban összesen csaknem 27’000 munkás dolgozik, és órák alatt odáig jut a szituáció, hogy a telepet ostrom alá veszi a rendőrség.
a nyomorúságos bért panaszoló munkások annak hatására léptek sztrájkba, hogy a kormány csak 20 napi részesedést fizetett ki nekik a “bónuszok” keretében az ígért 150 helyett, ami járna a részesedési megállapodások szerint. a munkások közül sokan mindössze 44 dollárt (= 31 euró < 8000 huf !) visznek haza havonta. a kormányzati statisztikai hivatal nemrég arra hívta föl a figyelmet, hogy az alapvető élelmiszerek ára az elmúlt évben 48%-kal emelkedett. az infláció az utóbbi időben rémisztő méreteket öltött – és ez az egyiptomi munkások számára, akik az “arab szocialista” rezsim által hagyományosan szabott áron és ellenőrzött mértékű inflációs kereteken belül tartott alapvető termékekhez vannak szokva (mint amilyen a kenyér és az üzemanyag), igen megrázó élmény. (ez az élmény számunkra is ismerős lehet a “rendszerváltás” körüli árváltozásokból, a kötött áras termékek hirtelen szabadárassá változásából, illetve a világpiachoz való igazodás növekvő kényszeréből, amely komoly tényező volt pl. a ’90-es taxissztrájkban is.) ám a 2007-es áremelkedéseket már megelőzte több évi átlag 12%-os inflációs ráta, az állami statisztikai hivatal pedig most szeptemberben is 12,4%-ot mutatott ki átlagban (természetesen a nem hivatalos források ettől eltérnek, méghozzá fölfelé), amelyből a friss zöldségek vezetik a listát 37,6%-kal – ehhez meg kell jegyeznünk, ezek az egész országban bőséggel föllelhetőek. az elkeseredést növeli, hogy épp most van a muszlimok szent hónapja, a ramadán, amikor is a szokás szerint a nappali időszakban meg kell tartóztatniuk magukat az ételek-italok fogyasztásától, s a böjtöt aztán pazar lakomával egyenlítik ki. sok muszlim kifejezetten spórol évközben, hogy ramadánkor az engedélyezett időszakban tudjon húst enni, ám most ezt az árak megakadályozni látszanak.
a hatnapos sztrájk része a munkások körében föltámadó újabb elégedetlenségi hullámnak, amely bérkövetelésekkel és az állami tulajdonú vállalatok privatizációjától való félelemmel kötődik össze. majdnem minden esetben, így végül most is, sor került a kormányzati képviselőkkel való egyeztetésre, amelyek rendre azzal végződtek, hogy a kormány engedett.
szept. 26.
a munkások elbarikádozzák magukat az üzemek területén. a sztrájk nyolc vezéralakját letartóztatják az akció harmadik napján. két nappal később, 25.-én este elengedik a korábban letartóztatott munkásvezéreket az állambiztonsági rendőrség fogdájából. a “biztonsági” erők kezdenek fölvonulni a gyár körül. a frissen kiengedett munkások a gyárba sietnek, ahol kollégáik ünnepelve fogadják őket.
a rákövetkező nagygyűlésen a munkásvezetők beszédeikben inkább nyugtatni igyekeznek a sztrájkolókat; úgy tűnik, a szervek megfenyegették őket, hogy a hullámok hamaros csillapulását érjék el. azt mondják, a sztrájk föloszlása esetén 40 napi részesedés azonnali kifizetését ígérte nekik a kormány, és a következő általános céges gyűlés dolga, hogy a további osztozkodásban eljárjon. a többi követelést illetően nem valami határozottak, ilyen-olyan “ígéretekre” hivatkoznak. a munkások kifütyülik a vezetőket, és a sztrájk folytatását kényszerítik ki.
eközben rendőri erők sorakoznak föl a gyár környékén teherautókkal, nagy fejesekkel, páncélozott járművekkel, és a körös-körül üldögélő árusokat kezdik elkergetni, összetörik a zöldségesstandokat, verik, akit érnek.
szept. 29.
a munkások retorikája elég vegyes, de sokan arról beszélnek, hogy ez az épp hatalmon lévőkkel való szembenállásuk egyik kifejeződése. a rezsimmel szembeni ellenérzések az egyiptomi szakszervezeti szövetség ellenében is érvényre jutnak, amelyről köztudott, hogy a kormányzat készséges segédereje, fölülről lefelé osztogatja a parancsokat. hőseink régi követelésüket újították föl, mikor a szakszervezeti megbízott felelősségrevonására hívtak föl, aki a szövetségnek felelős, és a cégvezetés és a rezsim hű kiszolgálója. márciusban 14’000 mahallai munkás írta alá a visszahívására vonatkozó petíciót. a mostani sztrájkban a helyi gyári bizottság elnöke lemondott, miután a munkások megverték, hogy kórházba került. a szakszervezeti szövetség főtitkára bejelentette, hogy nem megy mahallába a válság megoldásáig.
szept. 29-én megegyezés születik, amelyet sokan (az érzelgős demokrata források) győzelemnek értékelnek, de nekünk nem ez jut róla az eszünkbe. végül is 90 napot fizetnek rögtön (ebből 20 már megvolt), a többit a céges nagygyűlés fogja meghatározni, de a végeredménynek minimum 130 napnak kell lennie. a megállapodás szerint elmozdítják a helyéről mahmoud al-gibali cégvezetőt, javulnak a munkakörülmények, a sztrájknapok fizetett szabadságnak minősülnek, lesz egy pici béremelés, szövetkezet a munkások szállítására, meg toronyóra lánccal, ha “még ennél is” több kell… és másnaptól ismét vár a gyár, vígan zakatol csigalassú kivégzésünk színpada.
a munkások elsöprő többsége beugrik a demokratikus retorikának, vagy a világbankot/gyarmatosítást, vagy pedig a “demokráciahiányt” támadja a szavak szintjén. követeléseik követelések maradnak, tehát nem mutatnak túl a száz évvel ezelőtti szindikalista irányvonalakon. jogokat akarnak, illetve belül maradnak a klasszikus bérharc-kereteken, akkor is, ha a hivatalos szakszervezetről fölismerték, mennyire nincs köze az érdekeikhez.
TOVÁBBI ADALÉKOK EGYIPTOMBÓL
október 25.
(az egyiptomi szakszervezeti figyelő szerint januártól szeptemberig az országban 580 többé-kevésbé heves munkásmegmozdulás történt, és minden hónapban több lett, mint előtte, ezzel párhuzamosan növekszik a résztvevők száma is. 2006-ban 222 sztrájkot számoltak, ami az előző évihez képest jelentős emelkedés.)
október 21-én, vasárnap 55 000 ingatlanadóra specializált adószedő lépett sztrájkba, a többi köztisztviselőhöz képest kiegyenlített munkakörülményeket követelve. munkaadójuk a helyi önkormányzat, és mindössze negyedét keresik a pénzügyminisztérium alá tartozó kollégáiknak (216 dollár havonta prémiummal együtt ~ 44 000 huf). a kormány állítólag december elsejével “megoldaná” az ügyet, addig is sztrájkot ígérnek a szervezők.
a ma’asszarai (dél-kairó) telefonalkatrész-társaság 500 dolgozója 22.-e óta sztrájkol, ürügy: nem fizették ki nekik a negyedévi bónuszokat. az 1400 munkás többsége ideiglenes szerződéssel dolgozik, a sztrájkolók a privatizáció előtti időkre visszanyúló állandó szerződéssel rendelkeznek. az ideiglenesek korábban is próbáltak már állandó szerződést kikényszeríteni, most a küzdelmek egyesítésén fáradoznak.
a mahallai textilgyárban újabb tüntetések kezdődtek, miután a cégvezetés arra próbálja rávenni a munkásokat, hogy mégse akarják leváltani a vezérigazgatót. a munkakörülmények javításáért 20-án sztrájkoltak a buszvezetők.
alexandriában 800 textilmunkás sztrájkolt a kifizetetlenül maradt jutalékok miatt 21-én.
--------------------------------------------------------------------------------
BRAZÍLIA: A „CASSA DAS POMBAS” SQUAT VÉGE
október 12.
brasilia szövetségi tartomány börtöneiben landolt tíz aktivista, miután 11.-én, csütörtökön este a rendőrség erőszakkal kiürítette a közösségi házat, amely a helyi mozgalmi élet központjául is szolgált. a vád „bűnszövetkezet alakítása”, ezt a média sugallta fogalomkapcsolások is sietnek elfogadtatni a hírfogyasztókkal: „drogkereskedelem és prostitúció” zajlott szerintük az épületben, illetve a ház népe egy afféle terrorista banda. (na ja, eddig is tudtuk, hogy bűnözők vagyunk. büszkén vállaljuk is, bár a drog- és emberkereskedelem azért elég képtelen ötlet...)
1960-as alapítása óta brasilia városa a politikai hatalom központja brazíliában. azelőtt rio de janeiroé volt e cím, de túl heves volt arrafelé a társadalmi ellenállás. az itt tárgyalt épület korábban a banerj banké volt, amely teljesen leszarta, s nemrég a szédítően magas profitot arató itaú banké lett a régebbi cég épületestül. új seprű jól söpör...?
hitelt érdemlő elbeszélésekből tudjuk, hogy brazíliában a házfoglalás nem egyszerű dolog: gyakran fegyverrel kell megvédeni a házakat, hol a különböző maffiák, hol pedig a rendőrök támadásaitól. (jelen eset nem ebbe a kategóriába tartozik.)
--------------------------------------------------------------------------------
VENEZUELAI/KOLUMBIAI HATÁR: AKADÁLYOK...
október 2.
a kolumbiai-venezuelai határon, közelebbről cucutában (a kolumbiai oldalon) spontán csata bontakozott ki a rendőrök, illetve a határátkelőt eltorlaszoló teherautóvezetők és kiskereskedők között, miután a rendőrök támadólag akarták föloszlatni azt a demonstrációt (könnygázgránátokat lőttek a tömegbe), mely a kolumbiai kormány által hirtelen életbe léptetett új vámok ellenében indult. minimum 3 fakabát és 4 “civil” sérült meg.
a kolumbiai elnök, alvaro uribe velez azért vezette be az új vámszabályozást (amely a kereskedelmi forgalmat jószerivel ellehetetleníti a két ország között), mert így akar pénzt szerezni az esedékes állami nagyberuházásokhoz: utak építéséhez, amelyekbe természetesen nagy magánvállalatokat vont be, hiszen az állam maga nem rendelkezik a szükséges kapacitásokkal. a helyi főféreg úgy nyilatkozott, hogy semmiképpen sem vonják vissza a rendeletet – a tiltakozás pedig éppen erre irányul. “általában napi három fuvart teszünk meg. ez rossz nekünk, mert most gyakorlatilag csak azért dolgozunk, hogy a vámot kifizessük” – így egy tüntető. (a rafináltan kivitelezett rabszolgaság definíciója ez, érzed már, magyarországi munkás?) “emellett támogatjuk a határ más pontjain demonstráló sofőr társainkat is. mindkét ország hatóságai rohadtul bántak velünk, és ez így nem fair” – folytatja.
ezt a helyzetet kolumbiában ugrásszerű üzemanyagár-emelkedés is előzte meg: nemrég kétszeresére nőtt az ár, ezzel tovább súlyosbítva a sofőrök és egyéb szállítók helyzetét. a szitu azért ennyire egyoldalú, mert venezuelában van elég jelentős kőolajkészlet, míg kolumbiában nincs – erre hivatkozik uribe is, amikor indokolni akarja döntését, mondván, venezuelában könnyű előteremteni a forrásokat az állami fejlesztésekhez.
a határ több pontján is volt demonstráció a megelőző három hónap folyamán, ám az itt említett esettel nagyjából egy időben kezdték el csak a tüntetők az utak elbarikádozását, vagyis a szimbolikus protest helyett a közvetlen akciót. kődobálós összecsapásokról, utcai gyújtogatásokról érkeztek hírek. (forrásunk sajna nem elég egyértelmű ezzel kapcsolatban.)
a kormány egyébként az eredeti 10$-ról egy dollárra vitte le a fizetendő összeget, és egyirányúvá tette a vámot a kezdeti, mindkét irányban való érvényesség helyett. a tiltakozások “vezetői” azonban ragaszkodtak ahhoz, hogy a határátkelőket lezárva tartják, amíg odafönt teljesen vissza nem vonják a vámot.
“sem a kolumbiai, sem a venezuelai kormány nem segített rajtunk. ha elbontják a vámszedő pultokat, nem lesz több sztrájk. ezért dühösek az emberek” – kommentálta az eseményeket egy helyi buszvezető, és ugyanígy nyilatkozott a sofőrök szakszervezetének egyik vezetője is. ez véleményünk szerint sokat elmond a várható fejleményekről...
--------------------------------------------------------------------------------
Utolsó kommentek