DÉL-KOREA: AZ E.LAND MUNKÁSAI ÜZLETET FOGLALNAK, RENDŐRÖKKEL HADAKOZNAK
augusztus 27.
a carrefour a világ második legnagyobb üzletlánca (az első a wal-mart). koreai részlegét most már e.land-nek hívják, ugyanis nem a carrefour a tulajdonos többé. óriás hipermarket-hálózatról van szó, amely költségcsökkentési eljárás keretében nemrég több száz munkását elbocsátotta, akik erre válaszul tizenegy üzletet elfoglaltak. az egyik tüntetés alkalmával rohamrendőrök támadtak vízágyúval a melósokra, sokakat bebörtönöztek… a sztori még biztosan folytatódik.
a konfliktus kb. 4 hónapja kezdődött. időközben volt mindenféle “ingyen”cirkusz: a munkaügyi minisztérium közvetíteni próbált a szakszervezet és a cég között, de a cégvezetés visszautasította az ügyletet – elterjedt vélekedés, hogy a közelgő választásokon várható befutó konzervatív párt munkásellenes intézkedéseket tervez, így még könnyebb lesz a dolguk… a sztrájkolókat fölbérelt “sztrájktörők”, verőlegények támadták meg, némelyiknél vasrúd volt… a cég követelésére jókora pénzbírságot szabtak ki a szakszervezetre és sztrájkoló tagjaira, hogy ne nagyon próbálkozzanak tovább… nyomást gyakorolnak az internetszolgáltatókra is, hogy eltüntessék a kritikus beírásokat, és természetesen a nagyobb újságok egyként ügyködnek, hogy mindenféle hülyeséget terjesszenek a sztrájkolókról. ja, és az ensz munkaügyi szervezete is belehápogott valami figyelmeztetőt a történetbe.
az általunk átolvasott szocdem-szakszervezetis beszámolók azt is fejtegetik, hogy ez az óriáscéges manőverezés arra irányul, hogy mesterségesen magasan tartsák az alkalmi munkások arányát, így szorítva le a béreket. (majd a kistőke kloákájának szapora nyalogatásába kezdenek.) ezt a taktikát, főleg “munkaerő-kölcsönző” cégek útján, előszeretettel alkalmazzák a nagyobb tőkés vállalatok.
------------------------------------------------------------------
THESSZALONIKI: CIVILZSARUK, MENEKÜLTEK, LÁZADÁS
a közelgő választások sem csökkentették a rendőri agresszió szintjét görögországban. augusztus 18-án este civil ruhás rendőrök “találták meg” a 25 éves tony onouha nigériai fiatalembert, aki thesszaloniki kalamaria városrészében, egy kávéházban árult cd-ket, hogy megélhetését fedezze. jelenlévő “honfitársai” elmondása szerint üldözőiben azokat a rendőröket ismerte föl, akik négy nappal azelőtt megverték. el akart menekülni, ám csak a kávézó emeletéig jutott, ahonnét kizuhant. az ötméteres magasság halálosnak bizonyult számára. egyes tudósítások (azaz
még aznap este nigériaiak és anarchisták gyülekeztek az eset helyszínén. természetesen konfliktusuk támadt a kiérkező civil- és rohamrendőrökkel. úttorlaszokat emeltek, és az összecsapások egészen vasárnap hajnalig eltartottak.
hétfő délután többszáz fős tüntetés verbuválódott a helyi feketékből és egyéb szolidáris elemekből. mikor a rendőrkapitányság elé értek, kőzáporral jutalmazták az ott posztoló dártvédereket. a következő öt nap folyamán végig tartottak a hasonlóan vérpezsdítő megmozdulások.
tudván, hogy a hellén félsziget mozgalmai milyen aktívak, ez a hír egyáltalán nem meglepő – annál nagyobb a kontraszt a magyarországi állapotokkal, amelyek szabvány forgatókönyve szerint a magyar munkás inkább helyesel, ha a rendőr mondjuk cigány osztályostársát bántalmazza. talán segítene újból megtapasztalni a jobbos típusú elnyomást is, hogy kijózanodjon kicsit a magyar munkásosztály? vagy önként és dalolva áldoznák föl akkor is az “idegen” elnyomottakat?
SZENEGÁL: FESZÜLTSÉG A LEVEGŐBEN
szept. 13.
miután a mèches darlingnál vadsztrájkot kezdtek a munkások, a vezetőség mindenkit kirúgott. reggel a bejáratnál üzenet várta a melósokat, hogy 600-ukat kirúgták, 67 munkást pedig (magyarázat nélkül) nem. a ki nem rúgottak legtöbbje is úgy döntött, hogy ebben a helyzetben inkább a társaival marad, mondván, “ezt elfogadni az elvtársak elárulása volna, aminél a halál is jobb”. (hej, ha ezt az oly sokszor gyáva, sunyi magyarországi munkások meghallanák…)
a napirenden lévő bérkövetelés támogatói szeptember 6-ától vörös karszalagot viseltek. a cégvezetés elzárkózott a tárgyalásoktól. ennek ellenére a munkások minden nap fölvették a munkát, egészen addig, amíg kedden, 11-én 200 “alkalmi” munkást ki nem rúgtak. némelyikük már húsz éve itt dolgozott, és változatlanul alkalmi munkás státuszban maradt…
a gyár előtt blokádot emelő munkások fölkészültek az önvédelemre. fölháborodásuk okaként említik többek között, hogy áldozatok árán tették a céget az ország piacának egyik vezető erejévé. (ez a fölfogás már sokszor bizonyult csapdának: munkáslétünk nem büszkeségre ad okot, hanem nyomorunk okozója, és mindig, amikor elfogadjuk ezt a munkásbüszkeséget, saját kizsákmányolásunkat szentesítjük!)
26-AN MEGLÓGTAK AZ OXFORDI BEVÁNDORLÓK BÖRTÖNÉBŐL
augusztus 6.
augusztus 4-én, szombaton este fél tizenegykor zendülés tört ki az oxfordshire-i campsfield house-ban, amelynek eredményeként huszonhat bevándorló megszökött a számukra fönntartott börtönből. közülük tizenötöt azóta elfogtak, a többiek a hír beérkezésekor még szökésben voltak. előzmény: kedden, július 31-én a rabok az udvaron adtak hangot elégedetlenségüknek a fogházban uralkodó visszataszító körülmények miatt. a foglyok 70%-a kapta el az influenzát, és az egyetlen hozzáférhető orvosság, a paracetamol is kifogyott két héttel az eset előtt.
campsfield teli van rühatkával, ám csak az őröknek jut kesztyű. az itt fogva tartottak jogilag nem elítéltek, az állapotok (kaja, vécék, fürdő) azonban rosszabbak, mint a szokásos börtönökben.
szerdán, elsején a foglyok éhségsztrájkba kezdtek, majd fölfüggesztették azt, a bevándorlási hivatal képviselőivel való pénteki találkozó eredményére várva. péntek éjjel aztán újabb udvari tiltakozásra került sor, mert a találkozó nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. a környéken és londonban három szolidaritási tüntetés is volt.
a rabokat szombat este 22:30 körül kiparancsolták az udvarra, miután a hely összetákolt konyhájában (egy portásfülkében, ahol a nyomorúságos étkek készülnek) tűz ütött ki. állítólag fönnállt a veszélye, hogy a kijjebb tárolt gázpalackok fölrobbanhatnak. háromnegyed tizenegykor foglyok egy csoportja áttörte a hátsó kaput. fél tizenkettő körül a rabokat visszavezényelték és bezárták a cellájukba, egy rendőrségi helikopter körözött a helyszínen. nem kevesebb, mint nyolc gyújtogatásnyom volt fölfedezhető. kitekerték a tűzoltóvezetéket, bár a konyhai tüzet állítólag már eloltották.
később megint tűz keletkezett az egyik blokkban, és ismét kirendelték a rabokat az udvarra. egy másik csoport is megpróbált kitörni, de nem sikerült nekik. az oldalsó kapunál már vagy hat rendőrségi járgány várta őket, kutyákkal és harci szerelést öltött zsarukkal, akik közel jöttek, és a rabok sárral és kisebb kövekkel dobálták meg őket. vasárnap reggel fél hétkor visszavitték a foglyokat a “helyükre”, és bezárták őket; a folyosókon rendőrök álltak őrt.
mint a b.b.c. büszkén jelentette, egy kiddlingtoni helyi lakos földobott egy szökevényt, aki segítséget kért tőle – ezt a reakciót várta el a rendőrség, amikor “bűnözőknek” ábrázolta a foglyokat a médiában. ám az úgynevezett “menekültsegítő” szervezetek sem viselkedtek különbül: arra igyekeztek rávenni a szökött rabokat, hogy adják föl magukat.
a campsfield house-t 1993-ban alakították át bevándorlók gyűjtőtáborává, a helyiek viharos tiltakozása közepette. az úgynevezett “bevándorlás-eltávolító központot” 2006 májusa óta a g.e.o. nevű, korábban wackenhut-ként ismert amerikai magánbörtön-cég tartja fönt, amely a group 4-tól vette át a létesítményt (magyarországon ez utóbbi cég vagyonőr-vállalkozásként van jelen). a gyűjtőtelep 200 férfi menekültet tud fogadni,
egy héttel az itt vázoltak előtt az olaszországi bariban lévő ugyanilyen börtönben tört ki lázadás, és legalább 35-en szöktek meg...
aug. 31.
mintegy 20 ezer börtönőr lépett engedély nélküli sztrájkba angliában és walesben augusztus 29-én, szerdán, hogy így tiltakozzon a közalkalmazotti bérek megnyirbálása és a börtönökben uralkodó katasztrofális tömegnyomor miatt. gordon brown miniszterelnök első dolga az volt, hogy a szakszervezet-ellenes törvényekhez nyúljon, és végzést szerezzen a sztrájkolók ellen, viszont a tárgyalást nem tudta kikerülni. a börtönőr-szakszervezet a tagság munkába állítására kötelezte el magát, olyan csudálatosnak ítélte meg a fizetésemelést érintő kilátásokat.
a smasszereket egy 1993-as bírósági rendeletben tiltották el a sztrájktól, amely úgy ítélte meg, hogy a rendőrökéhez hasonló jogkörrel rendelkeznek, következésképpen nem sztrájkolhatnak. a toryk (konzervatívok) iktatták ezt törvénybe az 1994-es igazságügyi törvényben. a “munkáspárti” (szocdem) kormány ugyan visszaadta a sztrájkjogot, de rögtön aláírt egy egyezményt az erről való “önkéntes” lemondásról a smasszer-szakszervezettel 2001-ben.
a birminghami szakszervezeti elnök: “a fizetésünk elvileg teljesítmény-alapú. nő a börtönök lakóinak száma, de az őröké nem, tehát a teljesítményünk is növekszik.” “a börtönigazgatók 4000 fontos évi emelést kapnak. ez engem földühít.” mókás elhallgatni, ahogy a burzsoáziának a törvényen kívüli prolik elnyomására szakosodott kutyája rájön, hogy őt is kihasználják. annál morbidabb, hogy az ő terméke a sok-sok még jobban sárbataposott osztálytestvérünk, aki ebben a panaszban mint statisztikai tényező, mérhető munkakörülmény jelenik meg. “megszegitek a törvényt” – foglalták össze a sztrájkolók felé skandálva ezt az ellentmondásos helyzetet a cardiffi rabok. viszont amikor a foglyok is tiltakozásba kezdtek a bánásmód ellen, és kimentek az épület tetejére, a börtönőr-szakszervezeti tagok rohantak, hogy visszaparancsolhassák őket a cellákba, és urai maradjanak a helyzetnek.
a lecsukott prolik többségükben igen szegények, és föltűnően nagy arányban vannak köztük feketék. egyre növekvő számban hódítanak a mentális zavarok és a drogfüggőség. a pribékek sűrűn fordulnak szélsőjobbos eszmék felé, ez mondhatni szakmai ártalom, hiszen katonás rendet kell tartaniuk, ráadásul a rasszok eloszlása is ennek kedvez.
68 év óta ez a smasszerek első sztrájkja: amint nyugtalankodni kezdtek, mindig rögtön lecsillapították őket valamilyen engedménnyel. a brit kormánynak, úgy tűnik, dogmaszerűen fontos az állami szektor leépítése, pedig általában az erőszakszervezeteknek a neokonzervatív/neoliberális politikusok inkább több támogatást adnak, míg a kórházakat, iskolákat, satöbbit villámgyorsan lerongyolják és eladják.
Utolsó kommentek