“a szerkesztőség közleménye”...
hát miért is vannak itt pont ezek a hírek, pont így, pont ilyen kommentárral? a múltkori bulvár-kitérőért, illetve az itt következő, látszólag nem is szorosan a témába vágó beszámolókért quasi bocsánatot kérve kénytelenek vagyunk kicsit magyarázkodni.
az osztályharc szerintünk szerves folyamat. sok-sok, eleinte elszigetelt, és elszigeteltségében sikertelenségre ítélt kísérletből nő össze erős és egységes egésszé. az elmúlt idők tapasztalatainak fényében szorulnak kritikára a jelenkor proletár föllángolásai, méghozzá konstruktív kritikára. ez azt jelenti, hogy a múlt tévedéseiből és félsikereiből leszűrt következtetésekkel vetjük össze a mostani információkat; továbbá azt, hogy nem csak a legelőremutatóbb jelenségekkel foglalkozunk, hanem – mivel a forradalmi folyamatot globalitásában igyekszünk figyelemmel kísérni – a harc minden olyan szcenáriójával, amely (sajnos szegényes információk alapján megítélve) magában hordozza a robbanás és/vagy a további tapasztalatszerzés lehetőségét.
képzett és egy határozott irányvonalba mindenek fölött elkötelezett proletár militánsoknak
betűre föl – aztán majd találkozunk a barikádokon!
OROSZORSZÁG: SZTRÁJKMORZSÁK
oroszország legnagyobb autógyártója, a lada bölcsője az avtovaz cég. ennek togliatti gyárában tartottak augusztus elsején egy apró sztrájkot a jedinsztvo független szakszervezet buzdítására mintegy 150-600-an (különböző becslések mást mondanak), azzal a követeléssel, hogy emeljék föl béreiket a jelenlegi 15’000 rubelről 25’000-re, azaz 1000 dollárnak megfelelő összegre. pénzügyi elemzők szerint ez egy autó árában 200 dollárnyi emelkedést hozna magával, ami hátrányos helyzetbe hozná a céget, így semmiképp sem engedhetnek. (ez aztán a klasszikus érvelés!) az avtovaz 2005 óta a rozoboronexport nevű cég tulajdona, vannak benne general motors érdekeltségek is, és a renault-val folyamatban vannak a tárgyalások. lehet, hogy a lemaradó céget oleg deripaszka üzletember fogja megvenni, aki várhatóan nyugati mintára szervezi át.
a rövidke munkabeszüntetést megelőző este az egyik szakszervezeti tisztviselőt bekísérte a rendőrség, nem tudni, miért. a szakszervezet vezetői nyilatkozatokban utaltak arra, hogy a cég áll sorozatos zaklatásuk hátterében. a sztrájk “rendben” zajlott: munkások százai tanakodtak azon, hogy csatlakozzanak-e, ám – vélhetően az erős biztonsági és rendőri jelenlétnek köszönhetően – végül az említett pár száz maradt a létszám. másnap kitudódott a cég azon szándéka, hogy egy szakszervezetis embert ki akarnak rúgni, mert “megsértette a munkaügyi törvényt”. a szakszervezet képviselője szerint a jedinsztvo ezt nem fogja annyiban hagyni, illetve újabb sztrájkot terveznek hamarosan. az orosz munkaügyi törvény egyébként olyan körmönfontan van megfogalmazva, hogy bármilyen sztrájkot gyakorlatilag illegálissá nyilvánít (e tekintetben a bolsevik törvénykezés egyenes leszármazottja). ez véleményünk szerint még előnyös is lehet: nyilvánvalóvá teheti a szembenállást, és eltökéltebbé a munkásokat – nem utolsósorban a tudatosan vállalt illegalitás irányába, ami az egyik első komoly lépés az illúziók lépcsőzetes föladásának folyamatában.
a jedinsztvo szakszervezet az avtovaz 108’000 munkása közül mindössze 1500-at tömörít. 1994-ben és 2000-ben már részt vettek hasonló bérvitákban. ez év elején pedig a ford dolgozóival rokonszenvezve sztrájkoltak. míg azonban a jedinsztvo afféle „belevaló” szervezet, a nemzetközi szakszervezeti szövetség oroszországi képviselője szerint manapság az egész oroszországi munkásmozgalom is föllendülőben van, ironikus módon a „javuló gazdasági föltételeknek” köszönhetően.
a jedinsztvo képviselője úgy gondolja, amint a gazdasági viszonyok tovább fejlődnek a „kapitalista” irányba, vagy elhalnak a szakszervezetek, vagy megerősödnek.
ALBÁNIA: INTÉZMÉNYEK TUSÁJA
augusztus 3.
két országosan elismert szakszervezeti konföderáció központi irodáját a rendőrség gyakorlatilag szétcseszte, az irodai fölszerelést és az iratokat megsemmisítették. az ingatlanra a kormány tart igényt, amelyben a “kommunista” párt a hangadó. az eljárás régóta tart, eddig tömegtüntetések tudták csak valamelyest föltartóztatni a fejleményeket.
ÉSZAK-ANGLIÁRA IS ÁTTERJEDTEK A POSTÁS-VADSZTRÁJKOK
augusztus 3.
a királyi postánál glasgowban kezdődött vadsztrájkhullám egész skócián végigsöpört, aztán augusztus 3-ával véget ért.
liverpoolban a menedzserek hozták a szétválogatandó postát az épületbe, a munkások meg megtagadták a teherautóból való kirakodást. a lengyel ideiglenes munkások is támogatták a dolgot, nem voltak hajlandóak sztrájktörésre, ehelyett inkább kocsmába mentek.
chesterben 2-án reggel hétkor szüntette be a munkát az egész postahivatal, amikor három sofőr nem volt hajlandó átvágni a blokádon. 3-án reggel négykor azonban ismét munkába álltak.
hartlepool: miután egy munkás lefényképezett egy menedzsert, amint éppen el akarta fűrészelni a kapukat lezáró láncot, az igazgatóság megfenyegette őt – ezután, reggel 8 körül az egész személyzet otthagyta a munkahelyet. a szakszervezetisek végül megegyeztek a vezetőséggel, hogy nem lesz eljárás a megfenyegetett munkás ellen, és így másnap reggel fölvették a munkát.
augusztus 8-án újabb 500 munkás vonult ki a munkahelyről afölötti tiltakozásul, hogy a cégen belül átcsoportosítják a sztrájk hangadóit. a kommunikációs dolgozók szakszervezete mossa kezeit, sőt meggyőzte a munkásokat: álljanak ismét munkába. a főnökség nagylelkűen beleegyezett, hogy nem csak a hangadókat, hanem más dolgozókat is átvezényelnek velük együtt (tehát elszigeteltségük részleges lesz). a feszültség azonban magasra csapott, amikor arról kezdtek beszélni, hogy fizetés nélküli túlórát várnak el, amelynek keretében a sztrájkban fölhalmozott hátrányt kellene ledolgozni – azaz sztrájktörést várnak el, méghozzá a munkások saját akciójával szemben, kifizetetlenül! megváltoztatták a munkaidő kezdetét és végét is. a szakszervezet képviseője szerint a munkások kihordanák a kézbesítetlen küldeményeket, de csak ha kifizetik nekik a munkát.
10-én a szakszervezet és a cég vezetősége bejelentette, hogy a tárgyalások 3 hetes időtartamára fölfüggesztik a sztrájkot. a nem hivatalos akciók várhatóan folytatódnak.
a posta közben arra készül, hogy eladjon egy 70 millió font értékű postahivatalokból és válogatóüzemekből álló együttest.
NAMÍBIA: “VADULNAK” A BÁNYÁSZOK
augusztus 2.
kb. 200 munkás kezdett vadsztrájkba, hogy tiltakozzon egy szakszervezeti vezető elbocsátása ellen, és ezzel leállították az exxaro
a rosh pinah bánya évente mintegy 70’000 tonna cinkkoncentrátumot és 28’000 tonna ólmot termel. a cinket a zincor társaság elektrolitikus finomítójába küldik földolgozásra a dél-afrikai springsbe.
ALGÉRIA: A MITTAL ACÉLMŰVEK KÉNYSZERPIHENŐN
augusztus 3.
1200 munkás tervezett kirúgása miatt országszerte 8000 proli kezdett nem-intézményesített sztrájkba. a helyi üzemvezetőségekkel a központi menedzsment alá akart íratni bizonyos papírokat arról, hogy “önként” távoznak.
az el-hedzsari üzemben a vezetőséget és a szakszervezetiseket lényegében bezárták irodáikba, hogy egyezkedjenek.
mióta a mittal társaság átvette a cégcsoportot 2001-ben, a létszámot 14 ezerről 8 ezerre csökkentették. a tervek szerint 2008-ra 4800-ra zsugorodik. a munkások eltökéltek, abban, hogy ezt nem fogják hagyni, bár egy szakszervezetis elmondása szerint a cégvezérek úgy viselkednek, mintha már birtokukban volnának a szükséges kormánygaranciák.
a közeli gázvezeték munkásai eközben a hír megírásakor már öt hét óta sztrájkoltak…
LECSAPTAK A “MILITÁNS CSOPORT” FÖLTÉTELEZETT TAGJAIRA
a német szövetségi bűnügyi hivatal hét ember ellen kezdett eljárást, akiket azzal gyanúsítanak, hogy az ún. militante gruppe (m.g.) tagjaiként részt vettek 2001-től kezdődően rendőrségi és katonai járművek előre elkészített fölgyújtásában berlinben,
a berlini “vörös antikváriumot” július 31-én zárás előtt “látogatta meg” a tartományi hatóság, átkutatták a boltot, lefoglalták a számítógépek merevlemezeit. az eljárás a btk 129a paragrafusa (terrorista szervezkedés gyanúja) nyomán indult. egy embert előző éjjel elfogtak brandenburgban, akit egy ottani katonai járművek elleni gyújtogatásos merénylet kísérletével vádolnak. az akció nem járt sikerrel: a tüzet eloltották az odasiető zsaruk, mielőtt ténylegesen átterjedt volna a kocsikra.
négy gyanúsítottat helikopteren karlsruhéba szállítottak, és gyorsított eljárás keretében perbe fogtak. a nyomozás során legalább hat magánlakást kutattak át, egyet lipcsében, a többit berlinben.
az ez előtti legutóbbi m.g.-nek tulajdonított akció két berlini rendőrjárgány fölgyújtása volt május 18-án – azóta élénkült a hatóságok érdeklődése, különös tekintettel a június eleji g8-csúcstalálkozó környéki hisztériára, amikor is számos balos kezdeményezés vált razzia tárgyává. a nyomozás akkor semmit sem tudott kideríteni.
a frissen letartóztatottak 35-46 évesek, egyiküket pusztán annak alapján vádolják, hogy titkon rendszeresen találkozott az egyik másikkal. ez intő jel kell legyen mindenkinek, aki a világ megváltozásának elősegítésén töri a fejét…
csak a 2006-os évben nyolc akciója volt a m.g.-nek, köztük a berlin-tempelhofi rendőrfőkapitányság fölgyújtása.
Nordhausen (németország): a munka ünnepe
július 21.
a türingiában található nordhausen városkában 135 munkás befoglalta a bezárás előtt álló bike systems nevű bicikligyártó üzemet július 10-én. tiltakozásuk kifejezetten a bezárás ellen irányul, és folytatnák a munkát. a helyiek nagymértékben támogatják az akciót, tettekkel, kajával, stb.
a 4000 munkást foglalkoztató ifa-üzemből a rendszerváltozás után mindössze a 145 fős kerékpárgyártó részleg maradt meg. többszöri tulajdonosváltás után 2005 végén a lone star nevű pénzügyi befektető cég vette át, a szászországbeli neukirchben működő üzemmel egyetemben, amelyet időközben 2006 decemberében ellenállás nélkül be is zártak. nordhausenben maradt 135 állandó és kb. 160 kölcsönzött munkás. A lone star a m.i.f.a. nevű konkurrens cégben is érdekelt.
június végéig a munkások – akik önmagukat mint “egy nagy családot” határozzák meg – mindenben alávetették magukat a vezetőség követelményeinek: lemondtak az év végi jutalomról, tíz órákat dolgoztak, stb. csak akkor borult ki a bili, amikor a cég közölte, hogy még fölmondási határidőig szóló béreket sem fogják tudni kifizetni.
azóta már megjelentek a politika hiénái is, hogy kihasználják a fotózkodási és egyéb karrierlehetőségeket, ám némi szóbeli sajnálkozásnál és felelősség-elhárításnál nem futotta többre.
nordhausen leginkább pálinkájáról ismert, egyéb ipara nemigen van. ha az üzemet bezárják, a munkások nehezen találnak újabb megélhetési forrást. ebből a szempontból teljesen érthető a megmozdulás tartalma, bár nem hallgathatunk el néhány általánosságra törő kritikai észrevételt.
jelen foglalási akciónak a munkahelyek megtartása a célja, vagy ha az sem megy, “kielégítő megoldás” elérése – így szállnak egyre lejjebb az igények. mi több, a munkások az “amerikai” befektetőcéget kárhoztatják, antiimperialista felhangokkal, innen nem kell sok, hogy a “helyi büszkeség” és egyfajta kimondatlan nacionalizmus kerüljön előtérbe. ez az, ami annyira jellemző az újabbkori reformista mozgalmakra (globalizáció-kritikusok, zöldek, stb.), és ettől is lehetséges, hogy ezek a (mégoly implicit tartalmú) jelszavak kedvező fogadtatásra találnak a jobboldalon is – elég, ha a magyarországi helyzetre gondolunk, ahol a globalizáció balos-liberálisként jelenik meg a köztudatban a tőke “internacionalizmusa” és a “baloldali” pártburzsoázia szabadkereskedelem-pártisága nyomán, míg a kapitalizmus legújabb fázisára, a neoliberális ámokfutásra adott “kritikus” válaszok a burzsoá ideológusok konzervatívoktól egészen a nácikig terjedő spektrumának monopóliumát képezik.
a németországi helyzet azért más, hiszen ott a kritikai baloldal is erős, viszont lényegét tekintve még mindig reformista (azaz a polgárság baloldala), nem a kapitalizmus totalitásával helyezkedik szembe, hanem annak egy-egy, általában összefüggéseiből kiemelt vonásával (mint amilyen a neoliberális globalizáció, amely a tőkés rendnek pusztán logikailag a sorban következő állomása, s egyedül ellene küzdeni olyan, mint az ellen tiltakozni, hogy a gumilabda, ha már leesni képes, vissza is pattanjon).
az ehhez hasonló próbálkozásokat a kritikai baloldal persze ugyanúgy támogatja, mint a (jórészt konzervatív/kispolgári érzelmű) kisvárosi lakosság. az efféle “ellenállásnak” megvan a maga kultúrája és többé-kevésbé kiszámítható forgatókönyvei is. a jelenségben az az igen lelombozó, hogy egy-egy ilyen akciót az “ellenállás” elérhető maximumának szoktak tekinteni – ez összefügg a lokalitás-mániával és a nemzetközi perspektívák hiányával, illetve például jelen esetben a megszokott ketrec védelmezésével, ami már kiterjedtebb és jóval radikálisabb megmozdulásokban is gátat vetett a forradalmi erő kiteljesülésének.
mivel ez a helyzet korántsem nevezhető egyedülállónak, érdemes volna levonni a következtetést: fölkészülés, előre megszerveződés nélkül várhatóan ugyanilyen kiszolgáltatottak maradunk, mint ez a néhány munkás, és ugyanígy a(z elkésett) védekező taktika csapdájába esünk. bizonyosan másképp nézne ki a helyzet akár csak a munkahely megtartásának szempontjából is, ha például a többi bicikligyáregység dolgozói aktív szolidaritást vállalnának a nordhauseniekkel. ehhez sok-sok előzetes egyeztetés, találkozás, szervezés szükséges. ám nem kell itt megállni: egy dolog az érdekvédelem (ami persze nem elhanyagolható a munka igája alatti mindennapi körülményeinkre nézve), és egy másik, minőségileg fejlettebb dolog saját életünk nyomorúságának és ennélfogva az osztályérdek lényegi egységének fölismerése – amiből egyenesen következik alávetettségünk, tehetetlenségünk, elidegenedésünk elméleti és gyakorlati megtámadása.
Utolsó kommentek